Cartman magyar hangja Tótawé Árpád

Mélyenszántó párhuzamot lehet vonni a South Park és Tóta W. Árpád munkássága között. A South Park készítői ugyanis egy érdekes módszer szerint választanak témát - választanak egy közérdeklődés alatt lévő témát és annak nekiugranak, tokmindegy hogy kinek van "igaza". Így jól megfér a scientológia kiosztása (amivel remélhetőleg minden normálisabb ember egyetért) azzal, hogy Al Gore tudományosan helytálló dokumentumfilmjét parodizálják manbearpiggel. Ez a szemlélet tökéletes a South Park számára, hiszen ott végül is egy animációs guruljunk-a-földön-a-röhögéstől produkcióról van szó amit mellesleg az amerikai highschool mentalitás (mindenkit szóljunk le aki nem mi vagyunk) félelmetesen jó paródiája.

Tóta W. Árpád ezt újságírásnak nevezi. Ő tipikusan az az ember aki mindenkit kioszt, csakhogy a tények és az igazság ezen munkásságában nem korlátozza. Sajnos ennél azért intelligensebb Tóta, ugyanis továbbviszi ezt a megmondóember szerepet, a véletlenszerű felületes kritizálást független újságírásnak állítva be. Azt azért szögezzük le, hogy nem létezik független médium, konkrétan az index a bulvár balliberális irányvonal mentén tevékenykedik. Ahhoz nem kell újságírónak lenni, hogy valaki kimondja a demokratikus létminimumot, miszerint a rendőrségi vezetők minimum pozíciójuk elvesztésével kötelesek felelni az utóbbi hetek, hónapok történései miatt. Nem kell réz/fa...borítású érdemrendet adományozni érte. Az aberrált pozíció ugyanis a valóság tagadása értelemszerűen.

Nem kellene a Tóta W.-féle balra csapok egyet, jobbra kettőt, repeat folyamatot újságírásnak illetve az index bulvárblogot tájékoztatásnak nevezni. Az előbbi középiskolás szintű cinizmus minden iránt, ami sajnos irányfosztva destruktív (tehát fogalmazhatok úgy is, az általános cinizmus tagadja a választás, változás lehetőségét illetve kártékony ködbe burkolja például a demokráciáért kiállók vagy a demokráciát ért támadásokat cinizmussal fogadók pozitív hatását), az utóbbi pedig olcsó szórakoztatás.

Mert ugye, a céltalan csapdosás felületessége gyorsan kiderül.

"Kóka János nagyon szelíden fogalmazott, amikor pénzügyi analfabétákról beszélt.
Aki odáig nem lát, hogy ha eddig nem tudott félretenni havi tíz rugót üdülésre, akkor ezután se lesz egyszerű, az nem analfabéta. Az az öncsonkításig hülye. Aztán persze nyí és visít, hogy elvette a bank az autót. És nyilván erről is a zsidók tehetnek, mert ha nem ők, akkor be kéne vallani, hogy a tisztelt kisemmizett egy segget egyensúlyoz a nyakán, és azt vitte el Mallorcára mutogatni. Hitelből."

Kóka kijelentésa sajnos nem arra vonatkozott, ami egyébként igaz, hogy az átlagember átlagos, tehát nem gazdasági szakember szintű pénzügyi ismeretekkel rendelkezik hanem, hogy az emberek hülyék, de majd a kormány, az ám tudja mit kell tenni, mert a kormány ám az nagy szakértő. Az emberek csak ne zúgolódjanak, hogy mi értelme a megszorításoknak, mert a father-knows-best állam tudja mit kell tenni. Mindenesetre Kókát belekeverni egy dolog, csak ugye strawmanként zsidózni is egyet az már nem szép. Persze, ész nélkül fogyasztani agyatlan életmód, csak mi köze ehhez a Kókának meg a zsidóknak? Ja, hogy Magyarországon tombol az antiszemitizmus.

Milyen egészséges dolog például alaptalanul nekimenni a köztársasági elnöknek:
"A szentesi csalók orvosok voltak. Hatvanötmillióval vágták meg az országos egészségkasszát."

Azért tisztázzuk szépen. A szentesi orvosok törvény szerint valóban törvénysértést követtek el. Határon túli magyarok százain segítettek úgy, hogy az amúgy nem életmentő de fontos beavatkozást sürgősségi ellátásként jegyezték be.

" Ne ködösítsünk: nem szívjóságból tették. Nem azért, mert szegény páciensnek csak így jut kezelés. Ha irgalomból tették volna, nem kérik el mellé a sápot. Az egészség nem üzlet? A nagy büdöst nem."

A tisztánlátást az sem zavarja, hogy a több vádlottból egy fogadott el pénzt, amiről a többiek nem is tudtak. Feltételezzünk! Extrapoláljunk és legyünk cinikusak. Sok pénzről van szó, a törvény pedig szigorú.

"Látványos, szigorú perek nélkül a reformkor be fog dögleni. Szankciók nélkül nincs törvény. Ma Magyarországon az elnök nem a törvényt, hanem a kiskaput képviseli. A meglopottak aláírást gyűjtenek, félik és csodálják a csaló orvost, az elnök pedig megbocsát. Legalább ezzel kifejezi a nemzet egységét. És morális válságát."

Lehet felháborodni, 65 millió forintról sírni amivel embereket gyógyítottak, meg morálról meg erkölcsről példabeszédet tartani. Azt egy átlagember nem látja át, hogy mekkora minőségi különbség van két pénzösszeg között. 65 millió is sok pénz meg még három nulla is. Felháborodni lehet, de mint self-titled újságíró Tóta W., lehetne talán a még három nullával, meg a még hárommal foglalkozni. Ha már befektetésnél tartunk, utaljunk csak vissza arra, hogy milyen az az ember aki hitelre nyaral, tessék mondani, az milyen aki 5000, 8000, illetve még több milliárd hitelt vesz fel és azt mondja, szociális kiadásokra meg nyugdíjra fordították a pénzt? Ugye nagyon szelíden fogalmazok ha azt mondom pénzügyi analfabéta? Az hányszoros nulla? Az mit egyensúlyoz a nyakán?

Nem gondolom, hogy azon a 65 millió forinton lehet a legjobban érzékeltetni az ország morális válságát. Független újságírók számára nem lehet nehéz találni még pár hasonló háromnullát.

Pártpolitikától függetlenül persze, de alkotmányjogászi hatáskörben is tájékozottságot kell felmutatni:

"Szottyadt kis népszavazás lesz ebből, ha lesz egyáltalán. Még a kettősállampolgárságos kudarcnál is töppedtebb, nyamvadt kis népszavazás. Amit az OVB átengedett – és nem valószínű, hogy az Alkotmánybíróság jelentősen módosítana az eredményen –, az aligha elég ahhoz, hogy eredményes legyen a referendum."

Természetesen az a tény, hogy a lakosság erős többsége támogatja mind a hét kérdés 'igen' változatát, nem érdemel említést. A tényekkel nem zavarjuk tisztánlátásunkat. Viszont, egy független újságíró(TM) azért végigküzdi magát a lehetetlenen, és legalább a keresőt használja azon az óriásblogon amire írni szokott és akkor megleli eme remek értekezést.

Ugyan a felületes szemlélő számára felmerülhetnek kérdések, vagyis hogy miféle jelentősége van annak, hogy az alkotmánybíróság többszöri állásfoglalásában kifejtette, hogy milyen kérdésben lehet népszavazást tartani illetve hogy a korlátozó kitételeket szűken kell értelmezni (egyébként nem lehetne semmi érdemiről sem népszavazást tartani). A korábbi alkotmánybírósági döntésekből egyenes úton következik, hogy jogszerű és lehet a hét kérdésről népszavazást tartani, de a független újságíró nem hagyja magát félrevezetni. A független újságíró jobban tudja a politológusnál, mert a politológus dolga pont az, hogy ne tudjon semmit a szakterületéről, naturally.

(Ez az élet írta filmkritika korántsem Game Over, inkább to be continued...)